Egy hét múlva 20 éves leszek. Ha mélyen magamba nézek rájövök, hogy pontosan ezt képzeltem el kislányként. Független felnött nö vagyok. Ebben a korban az ember vagy lefelé tart vagy felfelé. Azt hiszem felfelé tartok. Mindig azt mondják, ami nem öl meg az megerösit. Tényleg igy van. Minden dolog,amiért szenvedtem csak erösebbé tett. Ùgy érzem bármit elérhetek. A legkellemetlenebb beismerni, hogy mindenkinek, aki valaha bántott köszönettel tartozom. Gyülölöm öket, pedig hálával tartozom.
Néha olyan,mintha már 100 évet megéltem volna. Az volt az álmom, hogy majd feleségül megyek valakihez és szép kis családunk lesz. Szép jövökép, még most is ezt szeretném....de a férfiak nem vesznek feleségül egy sikeres nöt.
Néha úgy érzem, feladtam az elveimet. De talán nem is adtam fel öket...csak az élettapasztalatok megváltoztattak, ezért már más elveket követek....
Azt hittem a 2011-es évnél nem lehet jobb. Erre most, 2013-ban megtapasztalom a legnagyobb boldogságot, amiben valaha részem volt. Ès még csak április eleje van :-)

Talán nem így kellett volna, talán nem akkor kellett volna...de a lényeg mindig ugyanaz.
Bezártam a ládikóba a régi érzéseimet...helyettük jöttek mások. Büntudatom van amiért ilyen gyorsan. Büntudat...azok érzik, akik valami rosszat tettek. Èrdekes érzés, még érdekesebb, ahogy az ember leplezni probalja.
Nagyon bánt, hogy sose fogom  úgy szeretni ezt a fiut, ahogy megérdemelné. Most kapom meg mindazt, amit kamasz koromban a szerelemröl elképzeltem. Remélem tudom majd megfelelöképpen értékelni. Nem értem, hogy szeretheti azt a nöt, akit akkor megismert bennem. Lehet épp az benne a jó, hogy ettöl most nem várok  el semmit. Nem várom a romantikát, a meglepetéseket, szerelmes üzeneteket...mégis megkapom...de mivel nem vártam nem is dob fel úgy igazán. Furcsa az élet. Talán csak felnöttem.
Nem szokhatok rá a dohányzásra. A tegnapi cigi hiba volt. A mai még nagyobb hiba volt. Ezért nem lesz holnapi.

Mi történik velem, nem is értem. Mintha kezdene visszatérni az önbecsülésem.Kitaláltunk egy új módszert: van egy vaskos, régi képzeletbeli ládám, hozzávaló ódon lakattal. Ez a gondok ládája. Beteszek ide mindent, ami fáj, ami idegesít... kulcsrazárom a ládát és belevetem egy hatalmas, félelmetes szakadékba. Az a jó, hogy bármi lehet ebben a ládában, bármit meg lehet semmisíteni benne.Lehetnek benne gondolatok, igéretek, hazugságok, de akár emberek vagy történetek is. Még van, hogy nem olyan könnyü ledobni azt a ládát. Néha olyan érzéseket pakolok belé, amikkel órákig csak ott állok a szakadék szélén, de nem tudom a mélybe vetni öket. De egyszer majd ezeket is elengedem. Sokat segített az én képzeletbeli ládám meg a szakadékom. Isten sokszor olyan elképesztö formában küldi a segítséget, hogy fel se fogjuk, hogy  EZ az Ö segítsége nekünk...Elkezdödött egy új korszak.

"Ha  igazán vágysz valamire, az egész univerzum melléd áll." - kivéve, ha az univerzum szarik rá, hogy mire vágysz.

Kedves Naplóm,
szeretnék meghalni.
Üdv,

Àlmodtam...igaz, hogy rosszat, de álmodtam és ez azt jelenti aludtam. Àltalában azt álmodom, hogy még itt van, vagy újra itt van. De most valami nagyon rosszat álmodtam, félelemmel, büntudattal ébredtem.
Nagyon hideg volt  az éjjel. Nem akarok fázni.

Gyülölöm a reggeleket.Nem akarok több ilyen reggelt, nem akarok egyedül ébredni.Boldog akarok lenni.

Most mégis mit mondjak neked,te hülye napló?
Mindig túl sokat gondolkodok.Èn ismerem Jób történetét.Èn tudom, hogy az Ùr adja és az Ùr elveszi. Isten olyan hatalmas, tud vajon szólni olyan emberekhez is, akik nem hisznek benne?
Szánalmas emberek, akik soha semmit nem fognak elérni az életben. Az élet nem állóvíz, semmi sem maradhat évekig ugyanazon a szinten.Az okos ember változik,fejlödik. Az átlagember a túl jót nem tudja felfogni.Megszokta az átlagost és fel van készülve a rosszabbra....de a jót nem bírja megemészteni. Haldoklik a jóban és nem tud mit kezdeni vele, úgyhogy gyorsan elrontja.Mert az embernek csak ehhez van igazán érzéke....csinálunk nagyon jó,szép dolgokat, de kizárólag azér, hogy a végén jól tönkretegyünk öket. Ez egy perverz játék, amit mindenki imád játszani.Megcsináltuk. Jó lett? Akkor gyorsan rontsuk el...Elrontani.Beteges emberi szenvedély.
Ùgy irigyeltem azokat az embereket, aztán rájöttem, csak menekülnek. Ebbe menekülnek azelöl, hogy soha senki nem fogja öket szeretni,magányosan fognak meghalni. Ha az ember megijed a sorsától kétségbeesik és elkezdi siettetni azt. Ha attól félünk örökre egyedül maradunk, gyorsan elkövetünk mindent, hgy ez igy is történjen.Kifordulunk sajat magunkból, eljátszuk, h élvezzük, amit csinálunk és mindenkivel megutáltatjuk magunkat.Szánalmas.
Nyomorult az ember, nagyon nyomorult.